Bemutatkozás, illetve annak hiánya

Az eredetiségtől távol állna a 'minden kezdet nehéz'  gondolattal indítanom, de helytálló lenne. Amikor csak egy elképzelés volt, hogy saját blogom legyen, valahogy sokkal egyszerűbbnek tűnt; sosem gondolkoztam rajta, hogy mi lenne a megfelelő megszólítás, egyáltalán kell-e. Az elmúlt percekben eljutottam a 'Mélyen tisztelt Publikum!' komolytalan ötletéig, ami ismét ráébresztett, hogy nem, nem drámaírónak készülök, ez nem egy színpadi darab lesz. Azt hiszem, akik szabad óráikban akár szándékosan, akár véletlenül kerülnek az oldalamra, szintén nem ezt várják. Törekszem a közvetlenségre.

Ehhez azonban szükség lenne arra, hogy bemutatkozzak, hogy az Olvasó megismerhessen...Viszont a bátorság és a Publikum hiányában sajnos ez nem az a pillanat lesz. Nem titkolom, hogy én is -mint talán minden blogger- vágyik a pozitív visszajelzésre ami erőt, bíztatást ad, de tudom, ezért meg kell dolgozni. Szeretném, hogy amit alkotok, pluszt adjon annak, aki befogadja, illetve ellenkező esetben fejlesszem magam.

A kis puzzle darabkáit viszont fenntartások nélkül elszórhatom, így talán nem fedi teljes titok a személyiségemet, milyenségemet, hiszen nem is ez lenne a célom;

Az életemben mindig is központi szerepet töltött be a zene, hiszen hat éves koromtól kezdve zeneiskolába jártam, ahol 10 évig hegedülni tanultam, majd a motiváltság hiánya miatt abbahagytam és autodidakta módon gitározni kezdtem. Meglepő volt számomra, hogy segítség nélkül milyen szintre tudtam elérni, de ha ma nem lennék szinte mindig idő hiányában, biztosan keresnék egy magántanárt.

Úgy érzem, az egyik legnagyszerűbb dolog, ami velem történhetett, hogy már egészen kicsiként közel kerülhettem a zenéhez, hiszen azóta is nehézségben,boldogságban egyaránt leghűségesebb társam. Mindegy, hogy hallgatom vagy csinálom, szinte teljesen kikapcsol és elfeledteti a problémákat,feladatok tömkelegét néhány pillanat erejéig.

Búcsúzóul, mivel erre felénk már lassan hajnali fél négy van, egy olyan dalt szeretnék megosztani, ami tökéletesen jellemzi a jelenlegi napjaimat, azt, ahol éppen tartok. Nem titok, szerencsére erősen dominál a boldogság. Azoknak ajánlanám a Crystal Fighters nevű együttes Love Natural-jét, akik a földön járnak és egy kicsit lebegni vágynak, illetve azoknak, akik kicsit magasabbra szállnának:

www.youtube.com/watch?v=IVzyErnSnFI

wadies